Főgyökérrendszere van, mely azonban csak helybe vetett növények esetén tipikus, a tűzdelt növények főgyökere egyenrangú oldalgyökerek tömegét képzi, épp ezért a gyökérrendszer inkább hasonlít bojtgyökérzethez, mint főgyökérrendszerhez. A gyökérzet sekélyen helyezkedik el, a helybe vetett növények valamivel mélyebben gyökeresednek.
Kezdetben lágyszárú, később elfásodó, bogasan elágazó. Megkülönböztetünk folytonnövő és determinált fajtákat. Előbbiek a 9-10.-ik nódusz után villásan elágaznak, általában két felé, majd mindegyik elágazás újra elágazik. Innen minden ág egy tovább növő, illetve egy tovább nem növő elágazást nevel. Minden egyes nóduszon található egy, ritkábban kettő virág. A determinált fajták egy nóduszon több virágot képeznek és ezen a nóduszon le is áll a növekedés, ezután az ágrendszer idősebb részei képeznek rövid szártagú, a későbbiekben már tovább nem növő elágazásokat. Egyes irodalmak féldeterminált fajtákat is elkülönítenek, ezek botanikailag szintén folytonnövők.
Ép szélű, hegyesedő. Színe a fehérbogyójú fajták esetén világosabb, a hegyes erős típusba tartózó fajtáknál sötétebb árnyalatú.
Fehér színű, önbeporzó, fakultatív idegen megporzással, ez utóbbit használjuk ki hajtatásban poszméhek telepítése révén, így a termékenyülés biztonságosabb, a termés jobb minőségű. A villás elágazásokban folytonnövőknél egyesével, ritkábban kettesével, míg a determinált fajtáknál csokrosan helyezkednek el.
Felfújt bogyó. Lehet csüngő, ill. felálló helyzetű, mely fajtánként változó. Alakja szerint fajtatípusokat különböztetünk meg. Színe gazdasági érettségben lehet sárgás fehér, zöld, sárga, zöldes fehér, míg biológiai érettségben általában piros, esetleg sárga, narancssárga. Érdekességképp említhető, hogy léteznek lila, barna, sőt feketés bogyószínű fajták.
Sima felületű, vese alakú, ezermagtömeg 5-7 g, fajtánként változó. Csírázóképességét 3-4 évig tartja meg.