A termesztés sikerét a fajta alapvetően meghatározza. A termesztendő fajta típusát pedig a termőhelyi körülmények, az alkalmazott termesztési mód, valamint a gépesítettség mértéke szabja meg. A jelenleg rendelkezésre álló fajtasor a legkülönbözőbb termőhelyi körülmények között is lehetővé teszi a jó minőségű fűszerpaprika-alapanyag termelését. A termesztési igények figyelembevételével megválasztott fajtaösszetétel lehetővé teszi a különböző évjáratok, szélsőséges hatások kivédését, a viszonylag egyenletes termésmennyiség előállítását.
A történelmileg kialakult fő termesztési körzetek, Kalocsa és Szeged környéke a talajminőség szempontjából igen heterogének (sajnos termesztésbe vonják sokszor a kevésbé alkalmas területeket is). A kötött, cserepesedésre hajlamos talajokat kerülni kell, mert intenzívebb művelést igényelnek. Alkalmatlan a termesztésre a sós, szódás, szikes talaj (az összsótartalom ne legyen több mint 2000 mg/l).
Középkötött, megfelelő szervesanyag tartalmú, jó víz-, ill. hőgazdálkodású, semleges kémhatású, alacsony összsótartalmú talajokon termesszünk. Korai termesztésben indokolt lehet a könnyebben felmelegedő, lazább talajok termesztésbe vétele.
Klimatikus viszonyokat figyelembe véve szabadföldi termesztésére a Balaton-Budapest-Nyíregyháza vonaltól délre fekvő területek alkalmasak. A terület legyen öntözhető, lehetőleg sík tábla, megfelelő vízminőség álljon rendelkezésre.
A vetésforgóban olyan területet válasszunk, ahol legalább 3-4 éve nem termesztettek Solanaceae családba tartozó növényt (burgonya, paradicsom), ezeknek a közelségét is kerülni kell a vírusok terjedése miatt. Rossz előveteménye még a kukorica, lucerna. Jó előveteménye az őszi gabona, mert nem jelent betegségforrást és jó kultúrállapotban hagyja vissza a talajt.
Őszi talajmunkák. Az elővetemény növényi maradványainak elbomlását szakszerű talajműveléssel és 50 kg/ha nitrogénműtrágyával segítsük elő. Legkésőbb az őszi mélyszántás előtt kell kiszórni a szerves trágyát, a foszfor- és káliumműtrágyákkal együtt. Kötött talajokon az őszi mélyszántást feltétlenül el kell végezni. Abban az esetben, ha helyrevetéssel termeljük a fűszerpaprikát, az őszi mélyszántást még ősszel célszerű elmunkálni, hogy tavasszal minél kisebb taposási kárral készíthessük elő a vetőágyat. Az őszi mélyszántás elmunkálásához általában elegendő a fogas borona. Kötött talajokon, öntözött táblákon célszerű 50–60 cm mélységben altalajlazítás is végezni.
A tavaszi talajmunkákat csak megfelelően felszikkadt talajon szabad elkezdeni. Az első művelet a talaj lezárása simítózással.
Helyrevetéshez március végén, április elején megfelelően apró morzsás, egyenletes magágyat kell készíteni kultivátorral, kombinátorral, amelyet hengerrel zárunk le.
Palántázáshoz márciusban, áprilisban megfelelő kultúrállapotban kell tartani a talajt. Április első felében kiszórjuk és bedolgozzuk a talaj felső 15–20 cm-es rétegébe a szükséges műtrágyamennyiséget, ha indokolt, fertőtlenítjüka talajt. Április végén, május elején talajba dolgozzuk a gyomirtó szert. Ez az ültetés előtti legutolsó talajmunka. A vegyszert kombinátorral dolgozzuk be kb. 8 cm mélyen, a talajt sima hengerrel zárjuk le. Az ültetést ezt követően legkorábban 10–12 nappal kezdhetjük meg a fitotoxikus hatás elkerülése végett. Homoktalaj művelésekor fokozottan legyünk figyelemmel a vízveszteséggel járó veszélyre, erős szélben, szokatlan melegben ne mozgassuk a talajt, mert „vándorol”. A talaj-előkészítést közvetlenül az ültetés előtt végezzük el, a talajt gyűrűs hengerrel zárjuk le.
Az alaptrágyázással a talaj felső 40 cm-es rétegét lehetőleg egyenletesen töltsük fel tápanyaggal a viszonylag sekélyen gyökerező növény számára.
Helyrevetéses termesztéskor alaptrágyaként 35 t szerves trágya bedolgozása javasolt az előző év nyarán, legkésőbb az őszi mélyszántással. Ezzel egyidejűleg kell a talajba bedolgozni a káliumműtrágya teljes mennyiségét, a nitrogén- és a foszforműtrágya 50%-át. Tavasszal, az első talajmunkákkal dolgozzuk be a talaj felső 8 cm-es rétegébe a nitrogén- és foszforműtrágya fennmaradó mennyiségét.
Palántázott termesztéskor előző évben a szerves trágya bedolgozásakor, illetve az őszi mélyszántáskor adjuk ki a teljes káliummennyiséget, a foszforhatóanyag 50%-át, a nitrogénműtrágya 25%-át. A tavaszi talajmunkákkal dolgozzuk be a fennmaradó mennyiségeket a nitrogén- és a foszforműtrágyákból.
A kiegészítő tápanyagellátás több módon végezhető.
Levéltrágyázás. Igen hatékony a Wuxal, amelyet elsősorban állandó helyére vetett állományban kell alkalmaznunk június elejétől, de különösen nagy jelentősége van a virágzás kezdetétől 8–10 naponként végzett 3–4 kezelésnek. Palántázott állományban az ültetés után 2 héttel kezdett kezelés jelentős, termésmennyiségben mérhető hatású.
Szuszpenziós műtrágyák. A folyékony tápanyag talajba juttatása igen nagy hatásfokkal hasznosul. Általában a sorköz-kultivátorozással egy menetben, e célra kialakított tápkultivátorral juttatják ki a növénysor mellé hígított oldatban. A folyékony tápoldat gyorsan és hatékonyan hasznosul. A különböző típusú szuszpenziós műtrágyákkal a növény igénye szerint alakítható a tápanyagarány. Az elmosódási veszély minimálisra csökkenthető (környezetbarát technológia).
Csak olyan gyomirtó szereket szabad alkalmazni, amelyek nem épülnek be a növényekbe, különösen a termésbe. Ez a vegyszerekre vonatkozó eljárások, ajánlások pontos betartásával elkerülhető.
Helyrevetéses termesztés vetés előtti gyomirtásakor a gyomirtó szert vetés előtt kijuttatva 2–3 cm mélyen célszerű bedolgozni. A gyomirtó hatás végett ügyeljünk arra, hogy a későbbi talajlazító, sorközművelő kultivátorozás csak olyan mély legyen, mint amilyen mélységben bedolgoztuk a talajba a gyomirtó szert, mert az csak ebben a talajrétegben pusztítja el a gyommagvakat. Mélyebb sorközművelés esetén számolnunk kell a talaj korai elgyomosodásával.
Helyrevetéses területek kelés előtti totális gyomirtása nagy körültekintést igényel, mert túl korai permetezés esetén a kelés idejére a terület ismét kigyomosodik. A kelés kezdetén végzett permetezéskor ügyeljünk arra, hogy a talajfoltos táblákon egyenetlen a kelés intenzitása. A könnyebben fölmelegedő talajfoltokon nagyobb a kikelt növények száma, a hidegebb táblarészeken viszont a csíranövény még nem kelt ki. Ilyen esetben mérlegelnünk kell, hogy a gyomirtás elvégezhető-e a teljes felületen vagy csak foltonként. Különösen akkor kell figyelnünk a tábla kelésére, amikor a kelési időszakban gyakori a csapadék.
Palántaneveléshez az előzőleg nem kezelt talajban a gyommagvakat vegyszerrel pusztíthatjuk, illetve gyéríthetjük. Vetés után 3 napon belül alkalmazhatunk gyomirtót. A szert kipermetezés után elfolyás nélküli öntözéssel célszerű helyhez kötni.Kelés előtt totális gyomirtást végezhetünk permetezéssel, de a kelésben lévő foltokat kerüljük ki vagy a permetezés idejére takarjuk le (pl. papírral).A kikelt növényállomány egyszikűek ellen is permetezhető.
Palántázott termesztéshez a szert palántázás előtt 8–10 nappal 8 cm-re, a kipermetezéssel egy időben kombinátorral kell bemunkálni.
A vegyszerek alkalmazásakor szigorúan be kell tartani a munkavédelmi előírásokat a mérgezéses balesetek elkerülése végett.
A fűszerpaprika ősi szaporítási módja szántóföldön a magról vetés (helyrevetés) csak azokon a talajtípusokon eredményes, ahol a tavaszi időjárási viszonyok között rendelkezésre állnak a csíranövény életéhez szükséges feltételek, elsősorban a víz. Kalocsa környékén hagyományosan ezt a szaporítási módot alkalmazzák. Itt a középkötött, meszes, dunai öntéstalajok víztartó képessége, valamint az áprilisban, májusban lehulló gyakori esők nagyobb biztonságot adnak a sikeres kelésnek, mint Szeged térségében, ahol nagyrészt homoktalajokon termelnek, és az áprilisi csapadékellátás mostohább, mint a Duna mentén.
A vetés ideje. Száraz időjárásban már március végétől vethetünk, de április 20-ig fejezzük be. Ha az időjárás ezt nem teszi lehetővé, és április 25-e után vetünk, a magot célszerű hőkezelni, hogy a mag május első dekádjában kikeljen, a kelés intenzív legyen. Ügyelni kell a vetés egyenletességére. A vetés mélysége kötött talajokon 3 cm, homokos talajokon 4 cm. Az alkalmazott vetőgépek közül a Nibex, a RAU, a Stanhay típusok ajánlhatók.
A vetőmagszükséglet fajtától függően alakítandó. Egységnyi területre nagyobb növényszám indokolt, mert az állandó helyére vetett növény egyedi termőképessége kisebb, mint a palántázotté.
A palántanevelésnagy képzettséget, szakértelmet, beruházást igényel. Az ismert palántanevelő berendezések közül a különböző méretű fóliasátrak a legalkalmasabbak a fűszerpaprika-palánta előállítására. A vetőmagot a március 15–30. közötti időszakban 24 órás 24–26 oC-os vízben való áztatás után vetik fűtetlen berendezésekbe. Ha a fóliaház fűthető, a vetőmagot előcsíráztathatjuk, illetve hőkezelhetjük, ezzel jelentősen lerövidíthető a kelési időszak.Leginkább hibrid fajtákat palántázzák ki. A palántás termesztés drágább, de jobb termésminőséget és terméshozamot eredményez, a termesztés biztonsága is nagyobb. Szeged környékén hagyományosan e technológiát alkalmazzák. A palántáknak az alábbi két típusát különböztetjük meg:
A palántanevelés legrégebbi és még ma is legelterjedtebb formája a tűzdelés nélküli palántanevelés. Az így előállított palántát szálas vagy sima palántának is nevezik. A tűzdelés nélküli palántanevelés történhet szaporítóládában, a termesztőlétesítmény talaján. Bizonyos mennyiségű műtrágyát a palántanevelő közegbe kell keverni, a növekedés során pedig egyenletes további tápanyagadagolás szükséges. Palántadőlés elleni gombaölőszeres beöntözés 2-3 alkalommal javasolt.
A földlabdás palántanevelés előnyei:
Vetőmagszükséglet. 1 ha beültetéséhez 3500 g jó minőségű vetőmagot kell elvetnünk 30–35 g/m2 vetéssűrűséggel. A palánta május 15-re eléri a 6–8 lombleveles, ültetésre alkalmas fejlettséget.
A kiültetés időpontját a palánta fejlettsége, valamint a talaj állapota határozza meg. Általában a május 10–25. közötti időszak a legalkalmasabb, de az időjárástól függően korábban is kezdhető. A június 5-ig elültetett növény kielégítő termést ad.
Az ajánlott növényszám, illetve tenyészterület fajtatípusonként eltérő:
Az alkalmazott sortávolságot az erőgép nyomszélessége, a palántázógép műszaki állíthatósága, valamint a kultivátor méretei határozzák meg. Általában 50–55 cm átlagos sortávolsággal számolhatunk. Ügyeljünk arra, hogy a palánta gyökere 8–10 cm mélyre kerüljön, nehogy a nagy melegben palántázott növények kipusztuljanak. Ha a gyökér nyirkos talajban helyezkedik el, regenerálódása, fejlődése gyorsan megindul.
Helyrevetés | Palántázás | |
---|---|---|
Vetés ideje | Április 1. - 10. | Március 20. - 30. |
Vetőmagmennyiség | 3-6 kg/ha | 0.5 kg/ha |
Vetésmélység | 2-3 cm | - |
Ültetés | - | Május 15.-30. |
Állománysűrűség | 400-600 000 növény/ha | 60-100 000 növény/ha |
Tőtávolság | 6-8 cm | 10-15 cm |
Sortávolság | 40-60 cm | 40-60 cm |
Több évtizedes kísérletek eredménye és a gyakorlati tapasztalatok szerint a fűszerpaprika folyamatos fejlődéséhez optimális vízellátásnak az tekinthető, ha a talajban lévő víz mennyisége megfelel a talaj 50–80%-os vízkapacitásának (VK). A fajlagos vízhasznosulás, valamint a minőség az említett értékek mellett kedvező.
Átlagos évjáratban két-háromszori, 40 mm-es permetező öntözéssel megoldott a vízellátás. A szomjazó növény mennyiségileg és minőségileg is csökkent értékű termést ad. A vízellátás szempontjából a virágzás-terméskötés ideje a kritikus időszak. Az érés kezdetétől már káros a vízutánpótlás, mert a tenyészidő nyúlik és a minőség is csökken. A palántás termesztésben – megfelelő, fejlett palánta ültetésekor – csak rendkívüli talaj- és időjárási viszonyok között van szükség külön öntözésre.Ahol folyamatos vízellátásra nincs lehetőség, lehetőleg folytonos növekedésű fajtát termeljünk, de a virágzás és terméskötés idején minden esetben gondoskodjunk a szükséges vízellátásról.
Virágzás kezdetétől, 7-10 naponta, folytonnövő fajtáknál 6-8 alkalommal szükséges.
A tenyészidő alatt végzett esetleges fejtrágyázások során a nitrogén vegetatív növekedést segítő hatását, a foszfor a kötődésben játszott előnyös szerepét, míg a kálium termésérést segítő hatását használjuk ki.
Csak az egyenletes fejlődésű növényállománytól várhatunk korai termésérést, megfelelő terméshozamot, jó minőségű termést.
Helyrevetés esetén az első kapálás idejére esik a tőszámbeállítás. A palántázott állományt ültetés után egy héten belül meg kell kapálni. A sorközöket minden eső és öntözés után célszerű kultivátorral megművelni. A gépi sorközművelést addig végezzük, amíg a növények fejlettsége azt lehetővé teszi, és a termések nem károsodnak. A növénysorok záródása után csak kézi gazoló kapálás szükséges.
A helyrevetett technológia esetén a tenyészidő kitolódása miatt fokozottan kell ügyelni a lombrágó hernyókra, melyek a termést is károsíthatják. A bagolylepke lárvák ellen a különböző hatóanyagú szerekkel való váltott permetezés esetén nem kell rezisztencia kialakulásától tartani.
A bogyók szedése biológiai érettségben történik. Az érést meghatározó tényezők közül egyik legfontosabb a fajta. A rövidebb tenyészidejű determinált és féldeterminált fajták korábban érnek, minőségi jellemzőik korábban alakulnak ki, mint a hosszabb tenyészidejű folytonos növekedésű fajtáké. A folytonos növekedésű fajták szedéskor mért érett termésének abszolút mennyisége azonban elérheti, vagy egyes esetekben meghaladhatja a determinált és féldeterminált fajták érett termésmennyiségét.
Palántázásos technológia esetén valamennyi fajta korábban érik, mint a tenyészidőben 2–3 héttel kitolódó helyrevetéses termesztési mód esetén, így ültetéssel még a folytonnövő fajták biztos beérésére is mód nyílik.
Az érés ütemét nagymértékben befolyásolja az időjárás, a csapadék, a hőmérséklet és a napsütéses órák száma. Valamennyi tényező hatással van az érésre, a termés értékét meghatározó minőségi jellemzőkre, a szárazanyag-tartalomra és a festéktartalomra. E két minőségi paraméter kialakulását a fajta és a művelési mód mellett főképpen az érés időszakában uralkodó időjárás határozza meg.
Az első szedések (szeptember) termései kedvezőbb szárazanyag- és festéktartalom-értéket mutatnak, mint a későbbi, napfényben és hőmennyiségben szegényebb, csapadékban gazdagabb időszakban (október) leszedett második, illetve harmadik szedés termései.
A túlzott tápanyagellátás (nitrogén túladagolás), öntözés és növénysűrűség a termésérést késlelteti.
A kézi szedés a hagyományos fűszerpaprika-termesztési technológia legnagyobb kézimunka-erőt igénylő fázisa, mely az összes kézimunkaerő-szükséglet 40–45%-a. A kézi szedés termelékenysége függ az érett termések számától, a termések átlagtömegétől és a termésállástól, de befolyásolja a szedés módja, a göngyöleg típusa is. A determinált és féldeterminált fajtákat a koncentrált érés következtében egyszer, esetleg kétszer, a folytonos növekedésű fajtákat a folytonos érés miatt kétszer vagy háromszor kell szedni.